- David... Nagy hírű névrokonoddal ellentétben semmi, de semmi akaraterővel nem rendelkezel...
- Na de Mester...
- Csitt! Koncentrálj! Érezd a mindenséget magad körül, érezd az apró lüktetést...
- De Mesteeeeeeer....
- Reménytelen vagy kölyök! Próbára teszed a türelmemet minden egyes alkalommal... Nem értem, hogy anyád hogy bírja veled... - Matthew Morawsky a zubbonyát felkapva csörtetett ki a szobából - Tíz év... Tíz kemény éve szenvedek ezzel a kölyökkel, mert nem akarom, hogy egy atombombán üljünk... De neeeeeem... Tojik is ez a nyikhaj az én fejemre, persze hogy nem hallgat rám, és nem gyakorol... Na majd most! Betelt a pohár!
David megpróbált utánaszaladni, de ahogy kilépett, mintha valami örvény kerekedett volna a mestere nyomában, mindent magába szippantva, a csupasz kőig kiürítve a szobát, és az ajtót becsapva, bezárva találta.
- Matt bácsi!
- Csend fiam, és folytasd... Remélem így semmi nem vonja majd el a figyelmedet!
- Na de...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése